Az Európai Unió több száz millió eurót pumpálna a gazdaságokba, hogy azt aztán többek között az energetikai szektor zöldítésére fordítsák a tagállamok. Önmagában viszont az intézkedés nem oldja meg sem a klímaválságot, sem az energiafüggőség problémáját.

Az orosz gázról történő leválás bár sürgető lenne, az EU tagországai egyenként és együtt sem tudják egyhamar meglépni. Nincs olyan energetikai megoldás, ami egyik pillanatról a másikra kiváltaná az egyébként jól szabályozható és jól ismert gázerőművek alkalmazását. Ezek egy részét ráadásul az atomerőművek leállítása után, viszont a megújulók lassú terjedése miatt az utóbbi években bővítették vagy üzemelték be.

Mégsem teljesen reménytelen a helyzet. Az EU energiapolitikája ugyanis minden jel szerint azt célozza, hogy minél több megújuló energiát használjanak fel az országok és minél kevesebb fosszilis tüzelőanyagot égessenek el. Ez összhangban van az unió karbonsemlegességi törekvéseivel is, amik értelmében 2030-ra korlátoznák a benzines és dízel autók forgalomba helyezését és 2050-re pedig karbonsemlegessé válna Európa.

Mindenhol van napelem, csak nem mindenhol ugyanúgy

A politika szerves része a lakossági és üzleti felhasználók zöldenergia-termelésének ösztönzése, ami Európa szerte elterjedtté tette a lakosság körében is a napelemes rendszereket. Az EU kezdeményezése, hogy 2029-re minden olyan háztetőn napelem legyen, ahol ez megoldható.

Sokat segít még az otthoni energiatermelés elterjedésében az is, hogy vannak országok, ahol kisebb, nem telepített napelemeket is csatlakoztathatnak a hálózatra a háztartások. Ezeket néhány országban ugyanúgy engedélyeztetni kell, mint a telepített rendszereket, máshol viszont egyszerűen csak a konnektoron keresztül csatlakoznak a lakás áramhálózatára. Igaz, az így megtermelt energiát nem tudják értékesíteni a központi hálózaton keresztül, viszont a saját fogyasztásuk egy részét fedezhetik vele.

Olyan kedvező értékesítési feltételek azonban, mint amilyenek Magyarországon vannak, nincsenek más országokban. Európában általánosan a bruttó elszámolás terjedt el, a fogyasztók piaci alapon, változó árakon értékesítik a megtermelt energiát, szükség esetén pedig a lakosság számára meghatározott díjon vásárolnak a központi rendszerből.

Ennek az elszámolási módnak az előnye, hogy bár a telepített rendszerek megtérülése hosszabb , az energetikai szektor nem vált olyan forráshiányossá, mint a hazai villamosenergetikai hálózat. Olyan kapacitásbeli problémák, mint amik miatt jelenleg nem lehet új lakossági naperőművet telepíteni Magyarországon, nem állt fel, ugyanis a rendszerhasználati díjakból jutott a hálózati fejlesztésekre.

Minden megy tovább, de szabályozni kell

Az időjárásfüggő megújulókkal kapcsolatban gyakran vetődik fel a probléma, hogy szabályozásuk nehézkesen megoldható, emiatt fosszilis tüzelőanyagokat használó erőművekre van szükség a folyamatos áramellátás biztosítására. Ezzel Európa is szembesül, regiónként eltérő mértékben. A helyzetet pedig némiképp tovább bonyolítja a szélenergia használata: a szélturbinák egészen más jellegű ciklikussággal termelnek energiát, mint a naperőművek.

A szabályozás jelenleg bevett módja egyrészt az energiaimport – az egész európai hálózat országokon átívelő kapcsolatokat jelent, amin keresztül minden állam eladhat vagy vásárolhat áramot. Másrészt a gázturbinák, amik termelését viszonylag könnyen lehet szabályozni, kiegyenlítve ezzel a napsütés elmaradását vagy esetleg a szélcsendet.

Európában tehát alapvetően tovább dübörög a napelem-piac. Ehhez hozzájárul az is, hogy nemcsak a panelek hatékonyságának fejlesztésén dolgoznak – többek között európai vállalatok is –, hanem a szabályozási lehetőségek is fejlődnek. A lakosság mellett az ipari szereplők is egyre magabiztosabban támaszkodnak napelemparkok vagy saját maguk által telepített rendszerek energiatermelésére.